A legtöbb ló emésztőrendszere nincs rendben - csak nem vesszük észre

A lovak jelentős részét érinti valamilyen emésztőrendszeri probléma
Nem szükséges találgatni: a kutatások egyértelműen fogalmaznak. A gyomorfekélyek előfordulási aránya lovakban az összes felnőtt munkásló körében 50 és 90% közé tehető, versenylovaknál ez az arány pedig akár a 90-100%-ot is elérheti.

Egy másik vizsgálat, amelyet a Journal of Equine Veterinary Science-ben publikáltak, azt találta, hogy az összes vizsgált ló mindössze 3%-ánál nem találtak semmilyen fekélyes elváltozást. Nem elírás: csupán 3%.

A vastagbélfekélyek - amelyek a hátsó emésztőtraktusban alakulnak ki - szintén sokkal gyakoribbak, mint azt általában gondolják. Boncolások során végzett vizsgálatok következetesen azt mutatták, hogy a lovak 44–63%-ánál valamilyen szintű vastagbélfekély figyelhető meg. Ez nem a beteg, sánta, lesoványodott lovak statisztikája - ezek a hétköznapi, dolgozó, látszólag egészséges állatokra vonatkozó adatok.

És itt fontos megérteni valamit: nem minden érintett ló produkál látványos tüneteket.

Sok esetben a jelek egészen finomak:
• érzékenység nyeregalatt,
• válogatás,
• lassabb evés,
• puffadás,
• laza bélsár,
• ingerlékenység,
• nehéz izomépítés,
• teljesítmény-ingadozás,
• vagy egyszerűen az az érzés, hogy „valami nem az igazi”.

Nagyon sokszor ezeket személyiségjegynek könyveljük el, pedig a háttérben gyakran emésztőrendszeri instabilitás áll.

A probléma gyökere: a modern lótartás és a ló biológiája nincs összhangban

A ló evolúciósan arra lett tervezve, hogy napi 16–18 órát lassan, folyamatosan rostot fogyasszon. Mozogjon közben, legeljen, és a gyomra szinte soha ne maradjon hosszú ideig üresen.

Ehhez képest ma sok ló:
• napi 2-3 nagyobb étkezést kap,
• órákig nem jut szénához,
• sok abrakot fogyaszt,
• boxban áll,
• keveset mozog szabadon,
• rendszeresen utazik vagy versenyez,
• és jelentős stressznek van kitéve.

A ló emésztőrendszere viszont nem alkalmazkodott ehhez a rendszerhez.

Mi okozza mindezt?

A ló emésztőrendszere evolúciósan napi 16–18 órányi folyamatos legelésre lett tervezve. A gyomra viszonylag kicsi, és folyamatosan termel gyomorsavat, akkor is, ha a ló nem eszik. Ha tehát a ló hosszabb ideig nem kap takarmányt (ami istállókörülmények között könnyen előfordul), a gyomorsav szabad utat kap, és megtámadja a gyomor nem védett, felső részét.
Ehhez jönnek a modern tartástechnológia sajátosságai: a nagy adagú abrak, az alacsony rosttartalmú étrend, a box-tartás, a szállítási stressz, az intenzív edzésprogramok, az ismételt NSAID-kezelések (fájdalomcsillapítók, amelyek ugyan segítenek az ízületi gyulladáson, de hosszú távon roncsolják a bélnyálkahártyát), és általában minden, ami eltér attól, ahogyan a ló belsőleg működni szeretne.

A modern teljesítményló élete - bármennyire is gondoskodunk róla - alapvetően konfliktusban van az emésztőrendszer evolúciós igényeivel.

A ló gyomra folyamatosan savat termel

Ez az egyik legfontosabb dolog, amit minden lótartónak tudnia kellene. A ló gyomra nem csak evéskor termel savat, hanem folyamatosan. Ha a ló hosszú ideig nem eszik, nincs elegendő rost a gyomrában, és kevés a nyáltermelés, akkor a sav irritálhatja a gyomor bizonyos részeit.

Ezért olyan fontos a folyamatos rostbevitel és a megfelelő mennyiségű széna.

Sok esetben már az is jelentős javulást hozhat, ha csökkentjük a hosszú etetési szüneteket.

A legtöbb probléma nem csak a gyomorban van

Az utóbbi években egyre több figyelem irányul a hindgut egészségére. A hindgut leegyszerűsítve a ló vak- és vastagbél rendszerét jelenti. Ez a ló fermentációs központja, ahol a mikrobiom segítségével a rostok lebontása történik.

Itt termelődik a ló energiaellátásának jelentős része. Itt zajlik a fermentáció, itt működik a bélflóra, és ez a rendszer kulcsszerepet játszik a vízháztartásban, a rostemésztésben és bizonyos vitaminok termelésében is.

Ha a hindgut egyensúlya felborul, annak az egész ló viseli a következményeit:
• romolhat a takarmányhasznosítás,
• instabillá válhat az energiaszint,
• laza bélsár alakulhat ki,
• puffadás jelentkezhet,
• csökkenhet a teljesítmény,
• és felszívódási problémák is megjelenhetnek.

Mit tehetsz?
Az etetésben is sokat tehetsz: a kis adagokban, többször adott széna, a folyamatos rostbevitel, az abrak mennyiségének és keményítőtartalmának csökkentése, valamint az emésztőrendszert támogató kiegészítők – probiotikumok, prebiotikumok, nyálkahártya-védő hatóanyagok – mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a ló emésztőrendszere olyan körülmények között működjön, amelyre valójában tervezték.

A ló mennyit tud hasznosítani belőle?

Ez az egyik legfontosabb gondolat.

Sok ló kap jó minőségű takarmányt és rengeteg kiegészítőt, mégsem néz ki optimálisan. Nehezen épít izmot, fogy, fakó a szőre vagy állandóan érzékeny.

Ilyenkor sokszor nem az a probléma, hogy kevés tápanyagot kap, hanem az, hogy az emésztőrendszere nem működik stabilan, ezért a felszívódás és a hasznosulás sem optimális.

A rost az alap. Nem a müzli.

A modern takarmányozás egyik legnagyobb hibája, hogy sokan először abrakot választanak, és csak utána foglalkoznak a szénával. Pedig az ideális rendszer pont fordítva működik.

Az első kérdés mindig ez kellene legyen:
megvan-e a megfelelő rostalap?

A jó minőségű széna a ló takarmányozásának legfontosabb eleme.

A rost:
• támogatja a mikrobiomot,
• puffereli a gyomorsavat,
• segíti a fermentációt,
• energiát biztosít,
• és stabilizálja az emésztőrendszert.

Mi a gond a túl sok keményítővel?

A keményítő főként gabonákban található, például zabban, árpában vagy kukoricában. Bizonyos lovaknál és munkaszinteknél szükség lehet rá, de a mennyiség kulcsfontosságú.
A ló vékonybele csak korlátozott mennyiségű keményítőt tud megfelelően megemészteni. Ha túl sok abrak kerül be egyszerre, a felesleg lejut a hindgutba, ahol savasodást és mikrobiom-zavart okozhat.

Ez hosszú távon:
• fermentációs problémákhoz,
• rosszabb rosthasznosításhoz,
• gyulladásokhoz,
• és emésztőrendszeri instabilitáshoz vezethet.
A jó takarmányozás az alap, ez után jön a kiegészítő

A kiegészítőknek helyük van egy jól felépített rendszerben. Egyes élő élesztős vagy prebiotikus termékek valóban segíthetnek a mikrobiom támogatásában és az emésztőrendszer stabilizálásában.

De fontos megérteni:
a kiegészítő nem helyettesíti az alapokat.

A valóban jól működő takarmányozási rendszer alapja:
• sok jó minőségű rost,
• folyamatos szénaelérés,
• megfelelő vízfogyasztás,
• kiegyensúlyozott elektrolitbevitel,
• kontrollált keményítőmennyiség,
• stabil napi rutin,
• és a stressz minimalizálása.

A mai tartási rendszer mellett valószínűleg sokkal kevesebb ló rendelkezik valóban optimális emésztőrendszerrel, mint ahányról ezt gondoljuk.
És sokszor nem látványos betegségekről van szó, hanem apró jelekről, amelyek felett könnyű elsiklani: érzékenység, puffadás, laza bélsár, ingerlékenység, nehéz izomépítés vagy egyszerűen az az érzés, hogy a ló „nem az igazi”.

A jó hír viszont az, hogy rengeteget tudunk segíteni a megfelelő takarmányozással és egy biológiailag logikusabb rendszer kialakításával. Sok esetben már az is hatalmas változást hozhat, ha több figyelmet fordítunk a rostbevitelre, a megfelelő szénaellátásra, a hidratációra, az elektrolit-egyensúlyra és a bélrendszer támogatására.

Mert végső soron a ló egészsége nem az abrakos vödörnél kezdődik, hanem az emésztőrendszerében.

Ha bizonytalan vagy a lovad takarmányozásával kapcsolatban, kérdésed van, vagy szeretnéd jobban megérteni, mire van valóban szüksége a lovadnak, szívesen segítünk eligazodni. Keress minket elérhetőségeinken!